Posts Tagged ‘Adamus’

írta

Ezekben:Friss hírek, Könyvek, Spirituális

Az öt angyali érzék – Részlet az Éld meg isteniséged című könyvből bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Karácsony előtti öt részes mini-sorozatunk facebook posztjait annyian szerettétek, hogy most összegyűjtöttük nektek mind az öt részt egyetlen cikkbe. Íme, az öt angyali érzék Adamus St. Germain szerint, melyekkel mi emberek is rendelkezünk.

Tudatosság

Az első angyali érzéked a tudatosság. Amikor elhagytad az Otthont és átléptél a Tűz falán, a tudatosságod érzéke életre kelt. Tudatába kerültél annak, hogy többé nem vagy Otthon, majd tudatosodott benned az Éned. Ekkor kerültél először tudatába önmagadnak. Azelőtt hatalmas Egységben léteztél. Nem rendelkeztél semmiféle meghatározással a lelkedről, hiszen a hatalmas, egységes tudatosság része voltál. Majd hirtelen, a tudatosság ajándékaként megérezted önmagad. Ez egy mélységesen szép pillanat volt, az „Én Vagyok” eredeti tudatossága. Egy igazán intenzív tapasztalat, mert addig a pillanatig, míg el nem hagytad az Otthont, a Szellem képtelen volt érezni Önmagát. Amikor a Szellem feltette a kérdést: „Ki vagyok?”, elkezdődött az utazás, amely megteremtett téged. Te segítesz a Szellemnek felfedezni Önmagát, miközben magadat is megismered. Az Énnel kapcsolatos tudatosság elvezetett a nagy kérdéshez, a lelked eredeti kérdéséhez: „Ki vagyok Én?” Ez az alapvető kérdés hajtott, hogy több ezerszer leszüless, több millió dolgot megtapasztalj – mindezt azért, hogy megtaláld a választ a kérdésre: „Ki vagyok Én? Mi fog velem történni? És most? Mi lesz belőlem? Biztonságban vagyok?” Én még mindig szeretek az Énem tudatosodásának legelső pillanatához visszatérni. Annyira tiszta és személyes. Bámulatos érzés, amit bármikor újraélhetsz. Valóban szeretnél összekapcsolódni önmagaddal? Akkor hagyd magad visszatérni az első tudatos pillanatodhoz!

A számtalan földi inkarnációd során a tudatosságod érzése eltompult. Olyannyira elhalványodott, hogy már alig vagy tudatában a teljes Énednek, csupán a korlátozott emberi énedről van tudomásod.

A tudatosság öntudat. A tudatosságnak természetes vágya van a növekedésre, és egyre inkább megismerni önmagát egyre újabb, eltérő módokon. Még ha a tudatosság korlátozott és behatárolt is, mindig talál módot a növekedésre. A tudatosságot soha nem lehet elnyomni vagy korlátok közé kényszeríteni. Mindig megtalálja a módot a növekedésre, még akkor is, ha ez az őt körbevevő mesterséges korlátok lerombolásával jár. A tudatosság fejlődését egyszerűen lehetetlen visszafogni. Ha úgy döntesz, akkor egy mély lélegzettel megengedheted magadnak, hogy tudatosabb légy. Ez egy tudatos döntés. Végy egy mély lélegzetet, és bízz magadban! Ilyen egyszerű az egész. „Úgy döntök, hogy minden szinten tudatos leszek.” Nos, most, hogy meghoztad a döntést, eszembe jutott, hogy nem beszéltünk az apró betűs részről. Ezt mindig elfelejtem. Mi történik, amikor tudatosabbá válsz? Tudatosabb leszel! Sokkal inkább tudatában leszel annak, hogy nem vagy egyedül. Vannak körülötted más létezők is – hacsak természetesen azt nem választottad, hogy egyedül légy. Egyre jobban tudatába kerülsz annak, hogy jelenleg hatalmas feszültség és viszály-hullám söpör végig a Földön. Néha kényelmesebb tudatlannak lenni, mert akkor nem érzed ezeket az energiákat. Ne feledd, hogy dönthetsz így, ha nyugalomra van szükséged.

A tudatosság csúcsa az, amikor például egy festményt nézve az életre kel, mert érzed az energiát és a művész mozdulatait. A nagy Mesterek képei nem csupán festmények voltak, hanem pszichikai teremtmények is. Persze, olajfesték és ecset használatával készültek, ám több rétegnyi rejtett energia bújkál bennük. Olyanok, mintha egy mozifilmet rejtenének, amit tudatossággal érzékelhetsz. Mindegyik egy élő festmény, nem csupán olaj a vásznon. A zenének számos szintje van, és más helyekre juttathat el, ha tudatos vagy. Ám erre meg kell nyílnod. A lista a végtelenségig folytatható – tudatosság az ételeidben lévő energiával kapcsolatban, a természet dévái és tündéi iránti tudatosság, tudatosság a téged körülvevő angyali lények, a saját aspektusaid és elsősorban a lehetőségeid iránt. Nos tehát, most, itt, e közösen megélt pillanatban hozzuk be az energiákat, hogy megnyissuk a tudatosságot – a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy van egy lehetőség körülötted, amely szeretne megnyilvánulni. Vannak kiemelt témák, amelyekkel a másik oldalon dolgozol, olyan dolgok, amelyek készen állnak arra, hogy itt megjelenjenek, ám bizonyos értelemben tudatában kell lenned annak, hogy ezek a lehetőségek léteznek ahhoz, hogy behozhasd őket más valóságokból.”

———————- Részlet az “Éld meg Isteniséged” című könyvből —————————

Együttérzés

A második angyali érzék az együttérzés. Imádom ezt az érzéket! Az együttérzés tulajdonképpen feltétel nélküli elfogadás. Önmagad feltétel nélküli elfogadásával kell kezdened. Lehetséges, hogy a legnagyobb kihívás, amellyel valaha is találkozol, önmagad teljes elfogadása. Minden „ha”, „és”, „de” nélkül. Anélkül, hogy azt mondanád: „Elfogadom magam, amikor…” Azt jelenti, hogy elfogadod magad itt és most. Könnyűnek hangzik ugyan, ám nagy kihívás lehet. Azt kérded: „Hogyan fogadjam el magam, amikor annyi hibám van?” Amikor együttérzés van benned az Én iránt, a hibák illúziója lényegtelenné válik. Még a gyarló emberi dolgok, amelyek miatt hajlamos voltál annyit aggódni – súly, kor, látás, kinézet, haj és hasonlók – is megérdemlik a feltétel nélküli elfogadást. Az együttérzés nem sajnálatot vagy részvétet jelent. Ez egyszerűen feltétel nélküli elfogadás. Nem érezhetsz valódi együttérzést semmi vagy senki más iránt, míg nem érzed önmagad iránt. Számos embert ismerek, akik azt hiszik magukról, hogy együttérzőek, hiszen az életüket mások megsegítésének szentelik, legyen szó bálnákról, esőerdőkről, éhező gyerekekről vagy általában a világról. Ez nem valódi együttérzés, sőt egy ponton akár félrevezetés is lehet. A valódi együttérzés az Én teljes elfogadása. Amikor feltétel nélkül elfogadod az Éned, akkor kezdheted megérteni a másokkal való együttérzést. Ha valódi együttérzést érzel, akkor semmit sem próbálsz megváltoztatni. Nem akarsz másokat megmenteni, teljes elfogadás és tisztelet él benned. Nem fogod sajnálni a sarki koldust, ahogy most olyan sokan teszitek. Sokatokban jó érzést kelt a sarki koldul iránti sajnálat. Most azt kérded: „Hát nem ezt kell tenni?” Nos, ahelyett, hogy sajnálod a koldust, a valódi együttérzés az, ha tiszteled és csodálod. „Ő az én hősöm – az a valaki, aki képes ilyen mélyre merülni az útja során, a történetében, az illúzióiban, aki képes az utcai koldulás szintján élni. Bámulatos dolgot teremtett.” Vajon sajnálnod kell egy mozgássérültet? Dehogy! Áldd meg hihetetlen együttérzéssel, tiszeld a választott útját, és a benned lévő Isten tisztelje a benne lévő Istent! „Micsoda bámulatos dolgot teremtettél! Én nem tettem volna, de te bámulatos tapasztalást hoztál létre a magad számára!” Ha van benned együttérzés, akkor tudatába kerülsz annak, hogy ők így válaszolják meg a „Ki vagyok Én?” kérdést. Szeretem az összejöveteleinket azzal a mondattal befejezni, hogy „Minden úgy van jól, ahogy van, a teremtés egészében.” Ez az együttérzés mondata. Minden megoldódik, sőt, már meg is oldódott. Ez természetes spirituális fizika. Az energia megoldást keres, a tudatosság fejlődik, és a káosz nem létezik. Csupán csak a tudatosság hiányzik azzal kapcsolatban, ami valójában történik. Élhetsz abban az illúzióban, hogy örökre a pokol bugyraiba zuhantál. Ismerek olyanokat, akik ezt hiszik. Millióan vannak, akik átlépve a másik oldalra, attól tartanak, hogy pokolra jutnak. Milyen bámulatos dolog a pokolra jutás valóságát teremteni! Persze végül megszabadítják magukat. Százezer év elteltével én is kiszabadultam a kristályomból. Ők is kijutnak. Yeshuát várják – vagyis, ahogy ők nevezik, Jézust. Arra várnak, hogy megmentse őket. Mi odakiáltjuk nekik, hogy „Meglepetés! Te vagy Isten!”, és elszaladunk. Elhúzunk onnan, mert annyira feldühödnek. Ha eléggé indulatba jönnek, talán megmozdul az energiájuk annyira, hogy elismerjék a játszmájukat. Az együttérzés annak a megértése, hogy a világ pontosan ott tart, ahol tartania kell. Egész pontosan. Persze most a világra nézve azt mondhatod: „Káosz és háború uralkodik, és számos állatfaj hal ki.” Igen, ez igaz. Sok állatfaj azért hagyja el a bolygót, mert eddig energiatárolók voltak, és most lejárt az idejük. Új, fejlettebb fajok helyettesítik majd őket, így hát ne szomorúsággal tekints a távozásukra! „Tudom,” – válaszolod – „ de az emberek legyilkolják a bálnákat.” Igen, ez igaz, és talán lenne egy jobb mód is a távozásukra, de az is lehetséges, hogy a bálnák ezt választották. Imádom a bálnákat. A legkorábbi földi inkarnációinkat delfinek és bálnák alakjában éltük meg. Legelőször megpróbáltuk az energiáinkat sziklákba is belevetíteni, de az nem működött túl jól. Ezután sósvizi állatok, delfinek és bálnák alakjában születtünk le. Erős a kapcsolódásunk ezekhez az állatfajokhoz, miért hagynak hát el most? Azért, mert eddig a biológiai inkarnációk számos lehetőségét hordozták, most pedig elkezded felvállalni a teljes felelősséget. Amikor távoznak, itt hagynak egy energiamagot a vízi állatfajok következő evolúciós lépcsőfoka számára, akik már nem csupán energiatárolók lesznek. A következő fajok energia-fejlesztők lesznek.

A valódi elfogadás azt jelenti, hogy nincs ellenállás, semmit nem kell kijavítani vagy rendbe hozni. Abban a tudatosságban minden automatikusan kiegyensúlyozza önmagát. A dolgok csak akkor billennek ki az egyensúlyból, amikor elkezdesz helyrepofozni valamit vagy ítélkezni. A test gyógyszerek nélkül is képes meggyógyítani önmagát. Ha sok gyógyszert szedsz, az nem igazán az önmagad felé irányuló együttérzés vagy bizalom jele. Az emberek nem csak allopátiás gyógyszerekkel, hanem étrend-kiegészítőkkel, szentelt vízzel, mágikus aranyporral is kezelik magukat. Vajon jövő héten mi lesz soron? Az egyik varászszert követi a másik. Együttérzéssel a Tudatosságod Teste folyamatosan megújítja önmagát. Egyetlen dolog tud valóban meggyógyítani – te magad. Ennyi. Nem kell hozzá szent szertartás, speciális varázsige, semmi. Bárki, aki önmagadon kívül el akar adni valamit a gyógyulásodhoz, csupán nyerészkedik a sebezhetőségeden. Érezz együtt mindenkivel azáltal, hogy elfogadod, pontosan ott vannak, ahol úgy döntöttek, hogy legyenek. Tudom, hogy néhányan szeretnének ezt vitatni, ám amikor megkérdezlek az életeddel kapcsolatban: „Miért van ez a dolog jelen az életedben? Miért szenvedsz hiányt a bőségben? Miért van fizikai problémád?”, akkor azt válaszolod: „Nem tudom. Nem akarom, hogy így legyen.” Pedig de – akarod, különben nem lenne ott. Nem valaki más erőszakolta rád. Érezz együtt mindenkivel! Ne próbáld megváltoztatni őket! Ne próbáld megváltoztatni a világot, és akkor a világ sem fog megpróbálni megváltoztatni téged. Ha ellenállásba ütközöl odakint, az azért van, mert te magad is ellenállsz. Abban a pillanatban, hogy megpróbálsz megváltoztatni valamit, az is meg fog próbálni megváltoztatni téged. Ez fontos alaptétel a dimenziók közti utazásban, mert ott éteri valóságokon, mondhatni ismeretlen területeken haladsz keresztül, ahol a kísértetek és hazajáró lelkek is kóborolnak. Ha megpróbálod megváltoztatni őket, ők is meg fognak próbálni megváltoztatni. Ha viszont elfogadod őket, ők is elfogadnak, sőt talán az isteni ragyogásodat is meglátják. Az együttérzés a kedvenc angyali érzékem.

———————- Részlet az “Éld meg Isteniséged” című könyvből —————————

A Képzelet

A képzelet a leggyönyörűbb angyali érzék. Alig használjátok, és igen gyakran összetévesztitek a mentális képkivetítéssel, vagyis amikor képeket teremtesz az elme segítségével. Hadd mondjak egy példát! Egy vörös sportkocsi parkol a felhajtódon. Egy csillogó, sportos és szexi, felhajtható tetejű sportkocsi. Odasétálsz hozzá, megcsodálod a finom kidolgozását, a fényes kerekeket és a bőr kárpitot. Kinyitod az ajtaját, beszállsz, elfordítod a kulcsot és hallod, ahogy a 400 lóerő feldübörög. Rükvercbe teszed, kitolatsz a felhajtóról, sebességbe kapcsolsz, és lassan elindulsz az úton. Szabadnak és önfeledtnek érzed magad. Ahogy vezetsz az úton, az emberek kijönnek az otthonaikból, csak hogy lássanak és megcsodáljanak. A gyerekek abbahagyják a játékot, és szájtátva bámulják, ahogy végigdöngetsz az úton a drága sportkocsidban. Kiérsz a külvárosba, az hosszú, üres utakra. Tiéd az út. Tökéletes az aszfalt, kanyarog az út, te pedig rálépsz a gázra és kicsit felgyorsítasz. Szellő simogatja az arcod, és felborzolja a hajadat. Csodálatos a napsütés. Mély lélegzetet veszel, majd nagyot sóhajtasz, miközben végigsuhansz az úton a vörös sportkocsidban. Újra a gázra lépsz, egyre gyorsabban haladsz, és elönt a lelkesedés. Nincsenek gondok, problémák, csupán te vagy, amint végigsüvítesz az úton. Nem kell aggódnod sem a számlák, sem a kötelezettségek miatt. Csak az út létezik. Most állj meg egy pillanatra! Mi a baj ezzel a képpel? Az, hogy nincs benne érzés! Semmilyen érzés. Nos, ez egy szép kép, ám inkább mentális, ezért korlátozott. Tudom, hogy néhányan jártatok elmekontroll tanfolyamokra, még akár az atlantiszi időkben. Néhányan próbálkoztatok a vizualizációval, ám csekély sikerrel. Egy pontig működik, de eléggé korlátozott, egyrészt mert hiányzik belőle a valódi érzés, másrészt mert nem igazán hiszel benne. Belenézel a tükörbe, és azt mondod: „Gyönyörű vagyok. Gyönyörű vagyok. Gyönyörű vagyok.” Egy mondatot ismételgetsz, ám a szíved mélyén nem hiszel benne. Nincs mögötte érzés. A képzelet érzés. A képzelet nem a gondolkodásról szól, hanem az érzésről. Hosszú idővel ezelőtt az emberek lezárták az érzéseiket. Gondolkodni keztek. A képzelet a nyitott érzés. Nem feltétlenül arról szól, hogy képeket látsz, inkább a teljes érzékelés élménye. No, akkor kezdjük újra az egészet! Hunyd be a szemed, ha szeretnéd, és ahelyett, hogy én vezetnélek végig az úton a vörös sportkocsidban, végy egy mély levegőt és te érezd át mindezt! Érezd át! (Hosszú szünet) Ez már nem vizualizálás, hanem a képzelet. Érzések, energia van benne jelen, nem csupán mentális fókusz. Régen, még angyali lényként rájöttél, hogy rendelkezel a képzelet érzékével, és elkezdted használni. Valóságot teremtettél a semmiből, az ürességből a képzeleted segítségével. Elképzelni annyit jelent, mint beleérezni a lehetőségekbe. Ez nem egy mentális gyakorlat. Hadd mondjak egy másik példát! Arra foglak kérni, hogy lépj át az elmédől a képzeletedbe, és képzeld el a káoszt. Képzeld el a káoszt! Engedd magad beszivárogni a káoszba! Végy egy mély lélegzetet! Azért kértelek erre, hogy segítsek megérteni a különbséget a vizualizáció, vagyis a mentális tevékenység és az elképzelés, vagyis egy érzésbeli tapasztalás között. Amikor arra kérlek, hogy képzeld el a káoszt, az elme előbukkan és próbálja megragadni, próbál valamit kezdeni vele, ám az elmének nagyon nehéz értelmeznie a káoszt. Nincs káoszra programozva. Arra tervezték, hogy rendszerezze a dolgokat. Ez az elme alapvető problémája: mindig rendszerezni próbál. Tehát ha elképzeled a káoszt, az elme összezavarodik, és hagyja, hogy valóban a képzeletedet használd. El tudod képzelni a káoszt. Mi jelent meg? Egy érzés, rendezetlenség, az emberi példák hiánya – ez a káosz. És ez a képzelet. A képzelet bámulatos eszköz, ha a mindennapi életedben alkalmazod. Amikor arról beszéltem, hogy kiszabadulsz a börtönödből, arra kértelek, hogy képzeld el a lehetőségeket. Milyen érzés lenne megszabadulni? Milyen érzést kelt? Amit ilyenkor valóban teszel, az a lehetőségek elképzelése. A lehetőségek olyan tapasztalati buborékok, amelyek közül választhatsz. Te teremtetted a lehetőséget, minden egyes lehetőséget, amikor átégtél a Tűzfalon. A lehetőségek szinte határtalanok, és amikor a képzeletedet használod, bele tudsz érezni az összesbe. Azután meg tudod határozni, hogy melyiket akarod kiválasztani. A képzelet nyitott és szabad. Inkább egy érzés, mintsem gondolati minták összessége. A másik probéma az, hogy az emberek felhagytak a választással. Megteremtették a „sorsnak” vagy „végzetnek” nevezett meggyőződést, és ez drámaian korlátozza, sőt egyes esetekben teljesen lehetetlenné is teszi a választásokat. Persze, vannak bizonyos vágyak, amiket szeretnél megtapasztalni az életben, ám ezek nem feladatként vagy kihívásként, hanem lehetőségként vannak jelen. És tudod mit? Választhatsz ezek közül a lehetőségek közül, amikor csak akarsz. Hogyan teszed ezt? Beléjük képzeled magad, majd választasz. Nem kell konkrétumokat meghatároznod. Nem kell azt mondnod, hogy „Egy vörös autót szeretnék a kocsifelhajtóra.”, mert a képzelet ennél sokkal tágabb. Egy érzés – nem kell, hogy szavakba öntsd. Az ráér később, amikor már tapasztaltabb leszel a képzeleteddel kapcsolatban. A képzelet arról szól, hogy beleérzel a lehetőségekbe, kiterjeszted a tudatosságodat és interdimenzionálissá válsz. A probléma egyik része az, hogy mivel az elme korlátozott, nehezen képes azon kívül a dimenzión kívül működni, amelyben létezel. A megértése egészen jó ugyan, ám nehezen képzeli el a lehetőségeket. Korod legnagyobb felfedezői, tudósai és gondolkodói közül sokan egyben a legnagyobb képzelőerővel is rendelkeztek. Valóban megnyíltak, szabadon beleengedték magukat az érzésekbe, nem a gondolatok vezették őket. Thomas Edison imádott elképzelni dolgokat. Képzelete szülötteiről nem sok embernek beszélt, mert azt hihették volna, hogy fura, amikor ebbe az álom-állapotba kerül. Ám a képzelet túlmutat mindezen. Nikola Teslának természetesen szintén csodás képzelete volt. Albert Einstein, Beethoven, Mozart— az összes nagy ember – aktív képzelettel bírt. Ettől voltak nagyszerűek. Meghaladták az elméjüket. Elképzeltek dolgokat. Ez az egyik leghatásosabb, és az egyik legkönnyebben használható eszköz, amivel rendelkezel. A képzelet és a választás teremti a valóságot. Ez teremtett meg mindent az Otthonon kívül. Az álmodozás is a képzelet egy formája. Ilyenkor valójában kilépsz önmagadból, és beletekintesz a lehetőségekbe. A probléma csak az, hogy nem hozod vissza az energiát a Földre. A remek lehetőségek, a csodás elképzelések nagy részét más valóságokban hagyod. Mi itt most megnyitjuk az utat, amely lehetővé teszi, hogy az esszencia más birodalmakból átáramoljon az emberi életedbe. Végy egy mély lélegzetet, és engedd magad képzelődni! Használd a képzeleted szabadon, nyitottan és féktelenül!”

———————- Részlet az “Éld meg Isteniséged” című könyvből —————————

A Fókusz

Beszéljünk a következő angyali érzékről, a fókuszról! Rendelkezel a tudatosság, együttérzés és képzelet ajándékával. Ám az angyaloknak és az embereknek szükségük van arra a képességre, hogy tudatosságukat és energiájukat a széles spektrum meghatározott szeleteire fókuszálják, és így megértsék a teremtéseiket/teremtményeiket és az őket körülvevő teremtést. Az embereknek ez jól megy – talán túl jól is. Régen Lemúriában keményen dolgoztatok, hogy angyali energiáitokat a sűrű anyagra és a testre összpontosítsátok, és ez segített kifejleszteni a fókusz érzékét. Atlantiszban intenzív erőfészítéseket tettetek az elméhez kapcsolódó fókusz fejlesztése érdekében. Most már képesek vagytok az emberi tudatotokat egyszerre csupán néhány dologra fókuszálni. E pillanatban rám összpontosítasz, egy kevés fókusz arra irányul, hogy a tested hogyan érzi magát, és egy kis részed azon gondolkodik, hogy mi mindent kell intézned a munkával és egyéb feladatokkal kapcsolatban. Ám általánosságban az egész eléggé korlátozott. Egy embernek egyszerre minimum hetvenhét különböző dologra kellene tudni fókuszálni, és mindet jól csinálni! Legutóbbi földi inkarnációmban Saint Germainként képes voltam párhuzamosan zenét szerezni, egy baráttal beszélgetni és egy új felfedezésen gondolkodni – és mindezt alvás közben! No jó, kicsit túlzok, de azért közel vagyok az igazsághoz. A fókuszálás angyali képessége nagy ajándék, mert amint megnyitod a tudatosságod, elkezdesz számos dolgot meghallani vagy megérezni. Ebben a teremben itt és most rengeteg dolog zajlik, és fókusz nélkül az egész kicsit nyomasztó és zavaros lehet. Tapasztald meg! Most rám fókuszálsz. Kezdj el közben az itt jelenlévő Kuthumi lal Singh-re is fókuszálni, miközben elképzeled az ebédedet, és felidézed, hogy mit álmodtál éjjel! Tedd mindezt párhuzamosan, anélkül, hogy ide-oda ugrálna a figyelmed!Próbáld meg! Mi történik? Azon fogod kapni magad, hogy ide-oda ugrálsz ezek között – rólam Kuthumira, majd az ebédre, azután az álmodra – mert az emberi elmét az egyesszámúságra programozták – egyszerre egy dologra tud figyelni. Ám szeretne visszatérni a szélesebb, többszörös fókuszhoz. Erre megvan az adottsága benned. Játssz a többszörös fókusszal, hagyd, hogy megérkezzen! A többszörös fókusz nagyszerű eszköz, mert amikor átlépsz más dimenziókba, azok nem egyes számúak. Mindegyik multidimenzionális, ahol egyszerre számos dolog zajlik. Az elme ilyenkor próbál csak egyik vagy másik dologra fókuszálni, de remélhetőleg képes leszel meghaladni az elmét. Az egyidejű többszörös fókusz nagyon fontossá válik. Ez teszi majd lehetővé, hogy egyszerre sok mindent csinálj, több tevékenységet végezz egy időben.”

———————- Részlet az “Éld meg Isteniséged” című könyvből —————————

Az Önkifejezés

Az ötödik angyali érzék az önkifejezés. Rendelkezel ezekkel a nagyszerű ajándékokkal – a tudatossággal, együttérzéssel, képzelettel és fókusszal – és képes vagy ezeket kifejezni is. Neked, a Szellemnek mély vágyad megismerni, megtapasztalni, majd kifejezni önmagad. Ez a Szellem öröme. Mert mi értelme ennek a hihetetlen sok szeretetnek, együttérzésnek és örömnek, ha nem tudod kifejezni? A kinyilvánítás természetes ajándék. Az önkifejezés segített megteremteni a valóságot az angyali birodalmakban, és ez segített a semmiből megteremteni a valóságot a fizikai szinten is. A kilégzés maga a kifejezés. Vagyis a Szellem kilélegzett a kifejezésben. Hogy néhány bibliai idézettel éljek: „S kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige.” Kezdetben volt a kinyilatkozás, és a kinyilatkozás Istennél volt, és Isten volt a kinyilatkozás. „Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet.” Ez volt a Szellem eredeti kifejeződéseinek egyike. „ A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” A megnyilvánulás előtt semmi nem létezett, csak az üresség. Amikor a Szellem „megmozdult”, vagyis kifejezte magát, megteremtődött az anyag. „És mondá Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” A Szellem kifejeződése életre hívta a teremtést. Vagy így, vagy úgy, de ki fogod fejezni magad. Ha nem tudatosan választod a kifejezés módját, ha nem táncolsz, nem írsz könyvet, nem zenélsz, ha semmit sem teszel az önkifejezésért, az akkor is megtörténik. A depresszió is az önkifejezés egyik formája. A lélek ezen keresztül tapasztal meg valamit. A harag is egy kifejezési forma. A semmibe veszés is egy kifejezési mód – fura módja ugyan a megnyilvánulásnak, ám akkor is az. Arra bátorítalak, hogy tégy valamit az önkifejezésért, mert ez természetes a szellemed számára, és ez az egyik angyali ajándékod. Az önkifejezés bármi lehet, amit úgy döntesz, hogy megteszel majd hagysz áramlani. Amikor kifejezel valamit, az valójában még több energiát vonz be, és ismét áramlásra készteti azt. Takarítsd el a mocskot! Hangolódj! A hangolódás remek dolog, mert mozgásra készteti az energiát. Igen, lehetséges, hogy köhögni kezdesz, mert sok elnyomott energia rejtőzik benned, ám a hangolódás megmozdítja benned a mélyen rejlő energiákat. A Tudatosságod Testének szenvedélyes vágya az önkifejezés. Amikor csapdába esik a kis börtönében, amikor félelem, kétség és cselekvőképtelenség veszi körül, akkor is módot fog találni az önkifejezésre, bár lehet, hogy oly módon, amit nem találsz majd kényelmesnek. Kifejeződhet abban, hogy egy kocsiba ülve vezetni mész. Ez is egy kifejezési forma. A spirituális felébredés folyamán hajlamos lehetsz mindent, köztük a megnyilvánítást is abbahagyni. Ám az előbb vagy utóbb felszínre kerül. Lehetséges, hogy valamilyen összeomlás formájában. Vagy történhet valami drámai vagy traumatikus dolog az életedben. Elveszítheted az állásod – ez is egy kifejezési mód. Megbetegedhetsz – ilyenkor is az energia fejezi ki magát. Felbomolhat egy kapcsolatod – ez is a kifejeződés egy formája. Arra bátorítalak, hogy éld meg az önkifejezés angyali érzékét, döntsd el, hogyan akarod megnyilvánítani. Írj egy könyvet! Írj egy színdarabot! Menj el egy hangszerboltba, végy egy hangszert, vidd haza és kezdj el játszani rajta! Kezdj el főzni – az is csodás önkifejezési mód! És amint ezeket teszed, érezz bele az energiába! Milyen érzés? Más szóval munkára fogod ezeket az angyali érzékeket, ismét megmozdítod az energiát, és szerény véleményem szerint semmi nem okoz jobb érzést, mint amikor az energiát tudatos mozgásra késztetjük. Persze amúgy is ezt teszed, ám az esetek többségében nem tudatosan, és nem azt teszed, amit valóban szeretnél. Sokkal hatalmasabbnak, szabadabbnak és boldogabbnak fogod érezni magad, és emlékezni fogsz arra, hogy milyen érzés ismét elkezdeni játszani az energiával. Sokan közületek felhagytak az energiával történő játékkal. Ennek számos oka volt: félelem, önbizalomhiány, régi meggyőződések – és az energia stagnálni kezdett. Ellaposodott. Megposhadt.

Végy egy mély lélegzetet, ahogy a Szellem tette! Lélegezz be, majd a kilégzésnél hagyd, hogy a kifejezés átáramoljon rajtad!

———————- Részlet az “Éld meg Isteniséged” című könyvből —————————

írta

Ezekben:Egyéb, Friss hírek, Könyvek, Spirituális

Teremtő képzelet – Részlet az Éld meg isteniséged! című könyvből bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Képzelet A képzelet a leggyönyörűbb angyali érzék. Alig használjátok, és igen gyakran összetévesztitek a mentális képkivetítéssel, vagyis amikor képeket teremtesz az elme segítségével. Hadd mondjak egy példát! ——————-Részlet Geoffrey és Linda Hoppe: Éld meg isteniséged! című könyvéből———————–

Egy vörös sportkocsi parkol a felhajtódon. Egy csillogó, sportos és szexi, felhajtható tetejű sportkocsi. Odasétálsz hozzá, megcsodálod a finom kidolgozását, a fényes kerekeket és a bőr kárpitot.

Kinyitod az ajtaját, beszállsz, elfordítod a kulcsot és hallod, ahogy a 400 lóerő feldübörög. Hátramenetbe teszed, kitolatsz a felhajtóról, sebességbe kapcsolsz, és lassan elindulsz az úton.

Szabadnak és önfeledtnek érzed magad.

Ahogy vezetsz az úton, az emberek kijönnek az otthonaikból, csak hogy lássanak és megcsodáljanak. A gyerekek abbahagyják a játékot és szájtátva bámulják, ahogy végigdöngetsz az úton a drága sportkocsidban.

Kiérsz a külvárosba, a hosszú, üres utakra. Tiéd a pálya. Tökéletes az aszfalt, kanyarog az út, te pedig rálépsz a gázra és kicsit felgyorsítasz.

Lágy szellő simogatja az arcodat és felborzolja a hajadat. Csodálatos a napsütés. Mély lélegzetet veszel, majd nagyot sóhajtasz, miközben végigsuhansz az úton a vörös sportkocsidban.

Újra a gázra lépsz, egyre gyorsabban haladsz, és elönt a lelkesedés.

Nincsenek gondok, problémák, csupán te vagy, amint végigsüvítesz az úton. Nem kell aggódnod sem a számlák, sem a kötelezettségek miatt. Csak az út létezik.

 ——————-Részlet Geoffrey és Linda Hoppe: Éld meg isteniséged! című könyvéből———————–

 

Most állj meg egy pillanatra! Mi a baj ezzel a képpel? Az, hogy nincs benne érzés! Semmilyen érzés.

Nos, ez egy szép kép, ám inkább mentális, ezért korlátozott. Tudom, hogy néhányan jártatok mindenféle elmekontroll tanfolyamokra, még akár az atlantiszi időkben. Néhányan próbálkoztatok a vizualizációval, ám csekély sikerrel. Egy pontig működik, de eléggé korlátozott, egyrészt mert hiányzik belőle a valódi érzés, másrészt mert nem igazán hiszel benne. Belenézel a tükörbe, és azt mondod: „Gyönyörű vagyok. Gyönyörű vagyok. Gyönyörű vagyok.” Egy mondatot ismételgetsz, ám a szíved mélyén nem hiszel benne. Nincs mögötte érzés.

A képzelet érzés. A képzelet nem a gondolkodásról szól, hanem az érzésről. Hosszú idővel ezelőtt az emberek lezárták az érzéseiket. Gondolkodni kezdtek. A képzelet a nyitott érzés. Nem feltétlenül arról szól, hogy képeket látsz, inkább a teljes érzékelés élménye.

No, akkor kezdjük újra az egészet! Hunyd be a szemed, ha szeretnéd, és ahelyett, hogy én vezetnélek végig az úton a vörös sportkocsidban, végy egy mély levegőt és te érezd át mindezt!

Érezd át!

(Hosszú szünet)

Ez már nem vizualizálás, hanem a képzelet. Érzések, energia van jelen benne, nem csupán mentális fókusz.

Régen, még angyali lényként rájöttél, hogy rendelkezel a képzelet érzékével, és elkezdted használni. Valóságot teremtettél a semmiből, az ürességből, a képzeleted segítségével. Elképzelni annyit jelent, mint beleérezni a lehetőségekbe. Ez nem egy mentális gyakorlat.

Hadd mondjak egy másik példát! Arra foglak kérni, hogy lépj át az elmédből a képzeletedbe, és képzeld el a káoszt. Képzeld el a káoszt! Engedd magad beszivárogni a káoszba!

Részlet Geoffrey és Linda Hoppe: Éld meg isteniséged! című könyvéből

 

Végy egy mély lélegzetet!

Azért kértelek erre, hogy segítsek megérteni a különbséget a vizualizáció, vagyis a mentális tevékenység és az elképzelés, vagyis egy érzésbeli tapasztalás között.

Amikor arra kérlek, hogy képzeld el a káoszt, az elme előbukkan és próbálja megragadni, próbál valamit kezdeni vele, ám az elmének nagyon nehéz értelmeznie a káoszt. Nincs káoszra programozva. Arra tervezték, hogy rendszerezze a dolgokat. Ez az elme alapvető problémája: mindig rendszerezni próbál. Tehát ha elképzeled a káoszt, az elme összezavarodik, és hagyja, hogy valóban a képzeletedet használd. El tudod képzelni a káoszt.

Mi jelent meg? Egy érzés, rendezetlenség, az emberi példák hiánya – ez a káosz. És ez a képzelet.

A képzelet egy bámulatos eszköz lehet, ha elkezded alkalmazni a mindennapi életedben. Amikor arról beszéltem, hogy kiszabadulsz a börtönödből, arra kértelek, hogy képzeld el a lehetőségeket. Milyen érzés lenne megszabadulni? Milyen érzést kelt? Amit ilyenkor valójában teszel, az a lehetőségek elképzelése.

A lehetőségek olyan tapasztalati buborékok, amelyek közül választhatsz. Te teremtetted a lehetőségeket, minden egyes lehetőséget, amikor átégtél a Tűz Falán. A lehetőségek szinte határtalanok, és amikor a képzeletedet használod, bele tudsz érezni az összesbe. Azután meg tudod határozni, hogy éppen melyiket akarod kiválasztani.

A képzelet teljesen nyitott és szabad. Inkább egy érzés, mintsem gondolati minták összessége.

A másik probléma az, hogy az emberek felhagytak a választással. Megteremtették a „sorsnak” vagy „végzetnek” nevezett meggyőződést, és ez drámaian korlátozza, sőt egyes esetekben teljesen lehetetlenné is teszi a választásokat. Persze, vannak bizonyos vágyak, amiket szeretnél megtapasztalni az életben, ám ezek nem feladatként vagy kihívásként, hanem lehetőségként vannak jelen. És tudod mit? Választhatsz ezek közül a lehetőségek közül, amikor csak akarsz. Hogyan teszed ezt? Beléjük képzeled magad, majd választasz.

——————-Részlet Geoffrey és Linda Hoppe: Éld meg isteniséged! című könyvéből———————–

Nem kell konkrétumokat meghatároznod. Nem kell azt mondanod, hogy „Egy vörös autót szeretnék a kocsifelhajtóra.”, mert a képzelet ennél sokkal tágabb. Egy érzés – nem kell, hogy szavakba öntsd. Az ráér később, amikor már tapasztaltabb leszel a képzeleteddel kapcsolatban.

A képzelet arról szól, hogy beleérzel a lehetőségekbe, kiterjeszted a tudatosságodat és interdimenzionálissá válsz. A probléma egyik része az, hogy mivel az elme korlátozott, nehezen képes azon kívül a dimenzión kívül működni, amelyben létezel. Egészen jól képes megérteni a dolgokat, ám nehezen képzeli el a lehetőségeket.

Korod legnagyobb felfedezői, tudósai és gondolkodói közül sokan egyben a legnagyobb képzelőerővel is rendelkeztek. Valóban megnyíltak, szabadon beleengedték magukat az érzésekbe, nem a gondolatok vezették őket. Thomas Edison imádott elképzelni dolgokat. Képzelete szülötteiről nem sok embernek beszélt, mert sokan bolondnak hitték volna, amikor ebbe az álom-állapotba kerül. Ám a képzelet túlmutat mindezen.

Nikola Teslának természetesen szintén csodás képzelete volt. Albert Einstein, Beethoven, Mozart – az összes nagy elme –, mindegyikük aktív képzelettel bírt. Ettől voltak nagyszerűek. Meghaladták az elméjüket. Elképzeltek dolgokat. Ez az egyik leghatásosabb, és az egyik legkönnyebben használható eszköz, amivel rendelkezel.

A képzelet és a választás teremti a valóságot. Ez teremtett meg mindent az Otthonon kívül.

Az álmodozás is a képzelet egyik formája. Ilyenkor valójában kilépsz önmagadból, és belenézel a lehetőségekbe. A probléma csak az, hogy nem hozod vissza az energiát a Földre. A remek lehetőségek, a csodás elképzelések nagy részét más valóságokban hagyod. Mi itt és most megnyitjuk az utat, amely lehetővé teszi, hogy az esszencia más birodalmakból átáramoljon az emberi életedbe.

Vegyél egy mély lélegzetet, és engedd magad képzelődni! Használd a képzeletedet szabadon, nyitottan és féktelenül!

Részlet Geoffrey és Linda Hoppe: Éld meg isteniséged! című könyvéből

írta

Ezekben:Friss hírek

Adamus újratöltve bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Újra kapható, rendelhető!

 

Geoffrey Hoppe és Linda Hoppe ? Adamus Saint-Germain: Éld meg Isteniséged (Úton az Új Tudatosság felé)

Adamus Saint-Germain, az angyali Bíbor Tanács professzora, mestere és tanítója, aki földi életeiben királyok, nemesek tanácsadója, feltaláló, zeneszerző, de leginkább elismert alkimista volt… most minket is megtréfált.

Márciusban megjelent Éld meg isteniséged c. könyvünk ugyanis szédületes sebességgel elfogyott, ezért nekünk is ebben a tempóban kellett cselekednünk. Ha már így alakult, gyorsan javítottuk, újranyomtuk, és most itt tartjuk a kezünkben a második kiadást, amit mielőbb szeretnénk veletek megosztani.

Stílusa egyedi és lebilincselő. Nem csak elméletben vázolja fel a felébredés folyamatát és az Új Energia mibenlétét, hanem a mindennapokban is megvalósítható, gyakorlati útmutatást ad, hogyan váljunk életünk felelősségteljes teremtőivé.

 

Adamus újratöltve – webshopunkban -20% engedménnyel kapható ezen a héten!  Könyvesbolt

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás