Fogadják szeretettel új rovatunkat, amelyben minden héten bemutatjuk egy-egy írónkat. Megpróbáljuk személyüket kicsit közelebb vinni olvasóinkhoz, hiszen ők azok, akik éppen olyan nagy szeretettel alkották meg műveiket, mint ahogyan mi kiadtuk, és akiket kivételesen értékes embereknek tartunk. Mi kérdeztünk, ők pedig válaszképpen azt tették, amihez a legjobban értenek: írtak. Kovács Éva: Az élet tükre Kérlek, pár szóban mutatkozz be azoknak, akik még nem ismernek: mivel foglalkozol az íráson kívül, honnan ismerhetnek az olvasók?

Kovács Éva: Nehéz válaszolni arra, hogy ki vagyok, hogy kik vagyunk. Mindig arra gondolok, ilyenkor, hogy igazabb úgy a kérdés, hogy kik szeretnénk lenni, mivé szeretnénk válni. Drámatanár vagyok egy művészeti iskolában, valamint tanító vagyok egy általános iskolában immár 24 éve.

Tanító, jó nevelő szeretnék lenni: tanítani szeretném a gyerekeket, emberségre, értékekre, önmaguk ismeretére, az elfogadásra és döntésképességre.

Erről szól az Élet tükre című könyv is. Saját tapasztalataim indítottak a megírására. Nagyon hálás vagyok a tanítványaimnak, hogy a történetek feldolgozásában segítségemre voltak, gyönyörű rajzaikkal illusztrálták a könyvet egy-egy mese feldolgozásakor, olvasásakor. Közös munka volt: én adtam a mesét és a játékokat, ők adták a lelkesedésüket, gondolataikat.

Mikor kezdted az írói pályádat?

Kovács Éva: Ez az első könyvem, amelyre egész életemben készültem. Gyűjtöttem a tapasztalatokat, figyeltem az embereket, megismertem az emberi kapcsolatok problémáit, és láttam, hogy nem mindig lehet jó döntést hozni. Figyeltem a tanítványaim kicsi lelkét és megéreztem, hogy az iskolarendszer nem biztosítja a legfontosabbat, a problémamegoldás képességét.

Könyvön kívül írsz más fórumon is? (blog, twitter, tumblr, stb.)?

Kovács Éva: Gyermekszínjátszó rendező is vagyok, így hát nagyon sok forgatókönyvet írok, hamarosan a Pest megyei Közművelődési Intézet gondozásában fog megjelenni egy forgatókönyv válogatásom (jelenleg szerkesztés alatt áll), és ha a terveim sikerülnek, tankönyvírással fogok próbálkozni az Oktatási és Fejlesztési Minisztérium jóvoltából. Néhány pályázati munkám is van, és erre tényleg nagyon büszke vagyok, mert mindig a tanítványaimtól kapom az ihletet, sokat tanulok tőlük.

Bemutatnád pár szóval a könyvedet?

Kovács Éva: Az élet tükre is így fogalmazódott meg bennem. Nagyon szeretem a meséket, de kevés jó mese van, mert minden mesében két táborba sorolhatók a szereplők: a jó és a rosszak, de a világ nem ilyen. Minden lélekben megtalálható a gonosz farkas, a kegyetlen vadállat, és magunkban rejtjük a jóságos tündért is, de az hatalmasodik el bennünk, amit táplálunk. Nekem az a célom, hogy megtanítsam a gyermekeimet arra, hogy a jót erősítsék a szívükben, és váljanak tündérekké. A mesékben az olvasó élményt kap, az én meséimben ezért viszont meg is kell dolgozni, döntéseket, véleményeket kell alkotni a hősökről. Erre felkészíti-e valaki a gyermekeinket? A történetek nincsenek lezárva, hagyom a kis olvasót fantáziálni. A legjobb, ha egy felnőttel együtt kerülnek olvasásra, felolvasásra a mesék, mert így beszélgetni lehet a cselekményről. Ez pedig nagyon fontos a gyerekeknek: odabújni a szülőhöz, érvelgetni, vitatkozni. Így alakul ki egy életre szóló kapcsolat.

Kiknek ajánlanád?

Kovács Éva: Minden szülőnek, nagyszülőnek, de különösen ajánlom a könyvet pedagógusoknak, mert a felépítésében szünetek vannak, drámajátékok, hogy egy közösség el is tudja játszani őket, de nem feltétlenül kell játszani, lehet beszélgetni is. Ahogy táborozgattam a gyerekeimmel, ahogy ?csakúgy vigasz kellett?, mindig mesélni kezdtem nekik. A családom biztatására leírtam néhány mesét, így lett a könyv. Mielőtt kiadásra gondoltam volna, leteszteltem a munkám. Saját színjátszó csoportommal eljátszottuk, elmeséltük megbeszéltük a meséket. Nagy élmény volt, olyannyira, hogy időnként haza sem akartak menni az iskolából. Aztán így maradtam.

Most pedig megyek a könyvemmel boldogan Szegedre, Békéscsabára, Kárpátaljára, Kecskemétre, tavasszal a Kolozsvári Bolyai Egyetemre, és viszem a mesét, játsszuk az életet, annak ?tükrét?. És elmegyek bárhová, mert nekem ez a dolgom, tanító vagyok.

Összességében nehéz kérdés, hogy kiknek ajánlanám, mert az érzelmi intelligenciánk nagyon különböző. Másodikos gyerekektől felnőttekig, gyakorlatilag bárkinek. Most pillanatnyilag a felnőtt színjátszó csoportommal dolgozunk rajta, de jó fogadtatása volt középiskolásoknál, egyetemistáknál is, de hallottam olyanról, aki egyházi iskolában ebből a könyvből tanít.

Változtál-e te magad azáltal, hogy írsz?

Kovács Éva: Sokat változtam, tudatosabb lett az életem: megtanultam egy nagyon fontos dolgot, azt, hogy minden embert a helyzet tükrében kell értelmezni, azt, hogy nem szabad ítélkeznünk, nincs jó és rossz megoldás, mert minden nézőpont kérdése.

Kik voltak rád nagy hatással akár az írás területén, akár az életedben? Kik inspirálnak, kedvenc íróid, olvasmányaid? Kovács Éva: Nagyon szeretek olvasni. Mindenfaló vagyok: versek, regények, mesék, de legjobban a drámákat szeretem olvasni. A kedvencem mindig az, amit éppen olvasok. Szeretem egy könyv világát, a jellegzetes karaktereket. Az élet inspirál. A tanítványaimmal nagyon mély kapcsolatom van, a konfliktusok is így jutnak el hozzám, szeretem nézni az embereket. Egy-egy típus azonnal meg tud ragadni, imádom a természetet, amikor a kutyáimmal sétálok, olyankor mindig úgy érzem, mintha egy elvarázsolt birodalomban lennék.

Úgy gondolom, a munkád jelentősen hozzájárul a szülők, pedagógusok tudatosságának növeléséhez. Igazolják ezt a könyvedről érkező visszajelzések?

Kovács Éva: A könyvemben benne van az email címem, így sok visszajelzést kapok. Szeretik. Azt mondják, nem lehet egyszerre végig olvasni, mert elgondolkodtató, sokan elérzékenyülnek. Nekem nagyon furcsa, mert mindenkinek másik mese a kedvence. Többen kerestek, a játékleírások miatt, mert a kötött terjedelemhez igazodva nem túl részletesen lettek megfogalmazva. Nagyon örülök, hogy jönnek ezek a kérdések, és a könyv nem csak egy polcon hever valahol. Hívnak játszani is, én pedig megyek nagyon szívesen, mert hiszek benne, a nevelő értékében, és abban, hogy élményt tudok vele ajándékozni. Aztán már ketten is megkerestek, akik a saját foglalkozásukban szeretnék használni, nagyon jól esett.

Mit olvashatunk tőled legközelebb, mik a jövőbeni terveid?

Kovács Éva: Szeretném folytatni a történetírást, mert nincs lezárva a könyv. A második rész “Az igazság útján” címmel készül. Már el is kezdtem a munkát. Kicsit más lesz, mert úgy terveztük a kiadóval, hogy ez kimondottan egy szülőknek szóló beszélgetős könyv lesz. Úgy gondoltuk, nagy itt az űr, kevés ilyen jellegű könyv van (szinte csak a Rodari könyvek). Talán ez is segít abban, hogy mi felnőttek jó alkalmat találjunk a gyermekeink nevelésére és ne váljunk didaktikus, ? tiltó? szülőkké.

+ 1 Az év végi ünnepekre készülve megosztanál olvasóinkkal egy szép gondolatot vagy idézetet?

Karácsonyi gondolat, amikor az ajándékok gúlái tornyosulnak: Az embernek a legnagyobb ajándék a másik ember!

Köszönjük az interjút!

A könyv könyvesbolti kereskedelembe nem kerül, kizárólag webshopunkból rendelhető.   Könyvesbolt