Posts Tagged ‘Pápay Eszter’

írta

Ezekben:Friss hírek, Könyvek

Bemutatjuk új írónkat – Pápay Eszter: A magányos dervis tánca bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Folytatjuk múlt év végén indított rovatunkat, amelyben már számos, kiadónknál publikáló író bemutatkozását olvashattátok. Ezúttal idei könyvújdonságunk, “A magányos dervis tánca” írójának tettük fel  kérdéseinket. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a nagysikerű “A gyógyszer neve: megbocsátás” című könyve után, 2014-ben csatlakozott kiadónk csapatához. Fogadjátok nagy szeretettel Pápay Esztert.

 

Mikor kezdted az írói pályádat?

Amennyiben a szó szerinti kezdetekre tekintünk vissza, úgy kisiskolás koromban, az akkor írt versekkel és történetekkel. Ezek persze nem váltak nyilvánossá, de az emlékeim szerint igazi elhivatottsággal vetettem őket papírra. Aztán egy másfél évtizedes, nagyon intenzív versíró időszak következett.  Az első, önálló írói produktumon egyébként egy gyerekeknek szóló verses kiadvány volt, ami 23 éves koromban jelent meg nyomtatásban.

Könyvön kívül írsz más fórumokon is?  (blog, twitter, tumblr, stb.) 

Az írást sokféle műfajban és formában művelem. Az elmúlt években írtam interjút, riportot, kabaréjelenetet, filmforgatókönyvet, dalszöveget, miegymást,  – és persze a költészettel sem hagytam fel. Négy éven át  közreműködtem a Nők Lapja Café szakértőjeként, napi szinten válaszolgatva az olvasók kérdéseire. “A gyógyszer neve: megbocsátás” című , terapeutaként írt motivációs könyvem 2010-ben jelent meg.  Blogot is vezettem egy időben, méghozzá nagy élvezettel. Ezt a tevékenységet most szüneteltetem ugyan, de jó esélye van annak, hogy még lesz folytatás.

  Bemutatnád pár szóval a most megjelenő, új könyvedet? Kiknek ajánlod?

Idén megjelenő kötetem, “A magányos dervis tánca” afféle egyperces novellák gyűjteménye. Többségük egy elvarázsolt, érzékek feletti  vagy időben  és térben távoli  – ugyanakkor  nagyon is valós világba viszi el az olvasót.  A legendák földjére, az emlékek ösvényére,  vagy éppen a szobában álló ódon ruhásszekrény mélyére. A groteszk humor és az irónia éppúgy megtalálható a kötetben, mint a leggyengédebb érzelmek.  A történetek egy része szándékosan tér vissza az egyszerűséghez, a “naiv” tisztasághoz, más részük pedig szánt szándékkal  íródott úgy, hogy visszatükrözze a megbomlott harmóniát. A szimbólumokban gazdag novellák  több síkon is értelmezhetők; így mindenki megtalálhatja benne azt a lényeget, ami számára befogadható. Ami  épp róla szól. Ami őt szólítja meg. Ami neki segít. A “dervisek könyve” –  melynek egyik központi témája a saját falai árnyékában élő ember – filozofikus jellegű szórakoztató olvasmányként éppúgy szolgálhat, mint léleképítő irodalomként.   Az írások egy része a terápiás gyakorlatban is nagyszerűen vizsgázott, ezáltal a különféle alternatív módszerekkel foglalkozó segítők eszköztárában szintén megállja a helyét. De a kötet által bizonyos értelemben  bárki önmaga “terapeutája”  lehet.

 Szerinted miért fontos az önfejlesztés, az önismeret?

Egyértelmű, hogy ezek a fogalmak az utóbbi időben egy kicsit “megcsúfoltattak”,  és társult hozzájuk némi  negatív felhang is, de az igazi lényegük ettől még nem vált silánnyá. Manapság azokat az időket éljük, amikor minden, ami körülöttünk történik, arra akar ösztönözni vagy kényszeríteni, hogy ismerjük fel az életünkért való személyes felelősségünket.  Ehhez pedig – valamint ennek a felelősségnek a gyakorlásához – szükség van az önismeretre. Az önfejlesztés egy nagyszerű út, egy nagyszerű lehetőség, amely során ugyan számtalan vargabetűt tehetünk és sokféle zsákutcába   is eltévedhetünk  (és olykor el is tévedünk), de ez is része ennek a folyamatnak, amely részben a tapasztalásról, részben a felismerésekről  és a megértésről szól.

Mivel foglalkozol még az íráson kívül?

Úgy általában az élettel. Annak minden ízében való felfedezésével.  Bár néha csak szemlélődöm. Lankadatlan érdeklődéssel tanulmányozom az embereket.Voltaképpen mindig ez érdekelt a legjobban. Ami a “világi?” hátteret illeti: eredetileg tanárként indultam, majd televíziós újságíróként végeztem.  A tévés és  rádiós évek után szereztem képesítést, mint spirituális terapeuta, legutóbb pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem diplomát, mint pszichológiai tanácsadó. Máig használom minden tanult és gyakorolt szaktudásomat, ha nem is mindig abban a formában, ahogyan az hagyományosan törvényszerű lenne.  Az írás mellett jelenleg művészetterápiával foglalkozom , motivációs előadásokat tartok és olykor festegetek. A novelláskötetem borítóján szereplő illusztráció például az én alkotásom.

Változtál-e te magad is azáltal, hogy írsz?

Az alkotó tevékenység szükségszerűen visszahat az alkotóra is. Nemcsak tükrözi őt, hanem “ha már ennél a hasonlatnál tartunk” prizmaként szolgál, ami további elemekre bontja fel az eredeti képet. Vagyis: újabb és újabb, mélyebb rétegeket csal elő az ember személyiségéből. Vannak persze másféle változások is, amelyek már nem csupán magának az írás gyakorlatának, hanem az idő múlásának köszönhetők. Ilyen például az is, ha valaki egyre bátrabban tud írni. Vagy újra olyan bátran, mint tizenévesen.

Kik voltak rád nagy hatással akár az írás területén, akár az életedben?  Kik inspirálnak, kedvenc íróid, olvasmányaid?

Nem mintha nem olvasnék kimondottan spirituális olvasmányokat is, de legszívesebben nem ebből a forrásból merítek. A klasszikus és a kortárs irodalom alkotói csodálatos és végtelen tárházát biztosítják a legkiválóbb példázatoknak, gondolatoknak. Szenvedélyes elhivatottsággal szemezgetek ebből  a kosárból és osztom meg a “kincseket”  egy-egy csoportfoglalkozás vagy előadás során. Példának okáért aligha találhatnék érzékletesebb és átütőbb erejű illusztrációs eszközt a férfiak legelemibb motivációinak megértéséhez egy csapat nő számára, mint József Attila “Nagyon fáj” című versének első néhány versszakát.  Egy  másik művészetterápiás programom során pedig  Shakespeare-drámákból vett idézetekkel dolgozunk. És az sem véletlen, hogy az új kötetem elejére Pilinszky János néhány verssorát illesztettem felütésként, éppen az imént taglalt személyes felelősség témájában.  Ha a nagy klasszikusok közül kellene rokon-lelket választanom, akkor az kétségtelenül Cervantes, elsősorban azért, mert a személyisége  hihetetlen módon hasonlít az enyémhez. A kortárs irodalom is folyamatosan inspirál, annak ellenére, hogy előszeretettel nyúlok vissza az archaikusabb minták felé.  Ha már itt tartunk, mindenképp meg kell említenem azt az extrém mennyiségű mesét is, amit kisgyerekként olvastam. Máig táplálkozom belőlük.

Úgy gondolom, a munkád jelentősen hozzájárul az emberek tudatosságának növekedéséhez. Igazolják ezt a könyvedről érkező visszajelzések?

Hogy az ember mekkora fénnyel  és mekkora területet képes bevilágítani  – az nehezen mérhető és  amúgy is igen viszonylagos. Talán nem is szükséges ezen töprengeni. Csak tenni, amit tehetsz, ha zseblámpád van, hát azzal. De ha nagy erejű reflektorral rendelkezel, akkor sem érdemes azon agyalni, hány ember vette az adásodat.  Ettől függetlenül a visszajelzések természetesen nagyon fontosak és hasznosak is. A megbocsátásról szóló könyvem után például különösen sok visszajelzést kaptam, amelyeket egyfajta megerősítésnek is tekinthetünk. Csak hogy egyetlen példát emeljek ki: megrendítő volt olvasni annak a férfinek a levelét, aki a könyv hatására 17 év után hívta fel az édesapját. De a most megjelenő kötet tekintetében is rendelkezem már visszajelzésekkel, hiszen néhány novellát már felhasználtam a különféle csoportos terápiák során. Előfordult, hogy olyan erős érzelmi reakciókat váltottak ki, hogy magam is meglepődtem? Ezek az élmények érthető módon tovább inspirálják az alkotót.

Mit olvashatunk tőled legközelebb, mik a jövőbeni terveid?

Másfél-két éve ott van a fejemben egy kötet anyaga, amely jellegét tekintve a korábbi, megbocsátással kapcsolatos könyvemhez áll közelebb, egy olyan témát boncolgatva, ami jelenleg a legjobban foglalkoztat. De készen áll egy gyermekvers-kötet is, ami voltaképpen nem csak gyerekeknek szól?  Ezen kívül is vannak még megvalósítandó projektjeim, a szívem egyik csücskeként számon tartott, Vörösmarty Csongor és Tündé-je nyomán írt musical-em például mindenképpen bemutatásra vár.  Ami pedig  a most megjelenő könyv novelláit illeti, sok helyre szeretném elvinni úgy, hogy élőszóban, személyesen osztom meg a hallgatósággal.

 +1  Megosztanál olvasóinkkal egy szép gondolatot vagy idézetet?

Nincs kedvenc idézetem, pontosabban rengeteg van  –  és ezekből egy-egy mindig aktuális favorittá válik. Legutóbb épp Kurt Vonnegut egyik gondolatát népszerűsítettem előszeretettel,  – minden bizonnyal azért, mert teljes mértékben azonosulni tudtam vele:

“Mi értelme az egész életnek?  Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.”

Köszönjük az interjút!

 

Könyve kedvezményes áron kapható webshopunkban!

írta

Ezekben:Friss hírek

Mit fogunk olvasni 2014 tavaszán? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Izgalmas heteket tudhatunk maguk mögött, hiszen már év eleje óta teljes erőbedobással dolgozunk újdonságainkon. Ami egészen biztos, hogy sci-fi vonalon folytatjuk Orson Scott Card sorozatunkat, a Kryon rajongók is elkezdhetnek örülni, és az év során több új szerzőt is bemutatunk. Következzen most egy rövid előzetes.

Márciusban elsőként Lee Carroll fogja a Kryon rajongókat elkápráztatni, sorrendben a tizenharmadik könyvével, amelynek címe “Fordulópont – Az emberiség újrakalibrálása 2013 után”.  Ha vetünk egy pillantást 2012. december 21. után a világban bekövetkezett eseményekre és a jelenleg fennálló folyamatokra, a helyzet egyre őrültebbnek tűnik. Lehetséges, hogy  az emberiség evolúciója fordulóponthoz érkezett? Talán mostantól új szabályok és törvényszerűségek fogják meghatározni a valóságunkat? Esetleg a maják után újabb  próféciák lépnek életbe? Ahogy Kryon mondja: ez az Új Föld kezdete. Jelenleg az Önvalónk, a Fény és a Sötétség, Gaia és a jövőnk újrakalibrálása zajlik. Lee Carroll már 23 éve közvetíti Kryon tanításait. Ebben a könyvben arról ad útmutatást, hogy milyen folyamatok zajlottak 2013-ban, és mi vár ránk azután, valamint néhány személyes gondolatot is megoszt velünk Kryonnal közös kalandjukról.

Április elején a sci-fi műfaj kedvelői vehetik kezükbe Orson Scott Card Végjáték sorozatának második részét a “Holtak szószólóját”, ráadásul most egy kötetben! 

A Végjáték (Ender’s Game) sorozat Orson Scott Card legismertebb alkotása. Az 1985-ös regényfolyam mind a mai napig tart, az eredeti tetralógia (négy kötetből álló sorozat) immár több párhuzamos regénnyel is bővült. Regényei meglehetősen sajátos utat jártak be idehaza, hiszen szinte minden regénye más-más kiadónál jelent meg.

A sorozat második része – A holtak szószólója – korábban két külön kötetben jelent meg (Végjáték 2 és 3. címmel), ráadásul manapság a regény második kötetét szinte lehetetlen beszerezni.

 

Májusban Pápay Eszter író, művészetterapeuta, új könyvének örülhetünk, amelynek címe “A magányos dervis tánca.” A könyv sajátos szellemiségű novellák gyűjteménye, amelyben groteszk egypercesekkel, zen anekdotákkal és filozofikus mesékkel rokon írások találhatók. A szerző az ősi szimbólumokra, archetípusokra építő, több szinten értelmezhető történetei során, főként terápiás gyakorlatából merít. Akár megértésre, megerősítésre, útmutatásra van szükségünk, akár csak egy szívet-lelket-szellemet megérintő olvasmányra vágyunk, a kötet többször fellapozva is inspirálóan hat ránk.

 

Addig is tovább söpörjük a padlást! Ezen a héten Kovács Éva – Az Élet tükre és Memo Falinaptárja kapható különösen nagy kedvezménnyel web(könyves)boltunkban.

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás